2011. november 5., szombat

Úton hazafelé-avagy levezetés a Wisłok patakon

A 2011-es San kupáról hazafele tartva fölhalmozódtak bennem a verseny eseményei, élményei. Mondtam apának, hogy nem bírnám ki a hazautat anélkül, hogy meg ne állnánk valahol kicsit pecázni. Beleegyezett, a semmi közepén megálltunk egy Wisłok nevű kis patakon. Szép víz volt, kicsi, de tágas, legalább lehetett lengetni. Automatikusan a Vámos Bencétől kapott legyemet kötöttem fel, hiszen ez vált be a verseny alatt.
A Wisłok patak









Apa rögtön figyelmeztetett, hogy halakat lát. Mikor végeztem a bíbelődéssel, odamentem, ahova apa mutatott. Én is láttam a kis pikkelyeseket. Rájuk dobtam, úszott a légy, őkelmék csak bele-belecsíptek, nem nagyon izgatta őket. Föladtam, odébbáltam. Apa szintén mutogatott, láttam a halat. Bementem a vízbe, de későn, már megzavartuk, ezért nagyon résen volt, nem érdekelte a legyem, menekült is. Mentem utána, közben dobtam néhányat. Végül megláttam a "bandázási" helyet. Több, legalább hat db. uszonyost is láttunk egy helyen. Dobtam, úsztattam, rávágás, belecsípés, semmi. Megismétlődött még párszor, mikor végre az egyik azt modta magában, hogy:" ...na, én ezt most leszedem, ha addig élek is!...". Sikerült is neki. Bevágtam, akadt. Apával eddig azt gondoltuk e halakról, hogy sebesek, de szákolás előtt kiderült számomra, hogy nem pisztráng, hanem domolykó.


Örömmel vettem kézbe életem első domiját.















Domi No.1.

Visszaengedtem, dobtam újra. Biztos felzargattam őket, hiszen semmi érdeklődést nem mutattak. Próbálkoztam nimfával, semmi. Visszaálltam legelső helyemre, ott se fogtam semmit. A környéken sikerült még fognom egy aprócska küszt, az is küszködött a légy leszedésével, de végül ő is rászánta magát.


Indultunk, sajnáltam kicsit, hogy nem horgászhattam még ezen a kanadai szépségű, hegyi patakkal teli tájon.





Jó volt, szép volt, remélem, jövőre találkozunk.
diver







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése