A víz Komárom-Esztergom megyében található. Császár községtől ered, átfolyik a Bokodi-hűtőtavon, a Tatai árkon áthalad, közben átszeli Tatabányát majd Tatát-közben átmegy a Derítő- és az Öreg-tavon- végül Dunaalmásnál torkolik a Dunába. A napijegy tudomásom szerint kb.3000 HUF (én soha nem veszek, de amúgy is nagyon ritkán ellenőriznek, inkább a belvárosi szakaszon). Tapasztalataim szerint a Berta malommal szembeni, és a Fényes fürdő mögött lévő rész a két legjobb(sok helyen még nem voltam). A víz sok helyen nagyon vadregényes, igazi csuka-süllőtartóhelynek tűnik, bedőlt fákkal,
kisebb zúgókkal, gödrökkel, poolokkal. Erős a sügérállománya, de ezenkívül megtalálhatjuk benne a süllőt, néha csukát, domolykót, keszekféléket, egyéb pontyféléket. Harcsa nagyon ritkán fordul elő.
Eredményes módszer lehet a legyezés, pergetés, spiccbotos úszózás, néhol működhet az úszós rablóhalazás vagy a feederezés, pickerezés.
kezelő(Tatától a dunaalmási zsilipig):Tatai Sporthorgász és Környezetvédő Egyesület
Duna
Napjainkban fontos nemzetközi hajóút. A németországi Rajna–Majna–Duna-csatorna 1992-es megépítése óta részét képezi annak a 3500 km-es transzeurópai víziútnak, amely az Északi-tenger melletti Rotterdamtól a Fekete-tenger melletti Sulináig ér. A Dunán szállított áruk össztömege 1987-ben elérte a 100 millió tonnát.
A 20. században a folyam fölső szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntette a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített bős–nagymarosi vízlépcső. A Dunakanyar fölötti szakasz vízszintje folyamatosan csökken, ennek következtében pusztulnak a part menti élőhelyek. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfaligeteit fenyegeti.
A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.
A Dunának nem ismerem a medrét(ez úgy se lehetne lehetséges:)). Inkább a partjáról beszélnék. Gyakoriak kisebb nagyobb kövezések, kőgátak, sóder-homokpadok, sarkantyúk. A Dunáról mindenkinek ez jut eszébe. A halfaunáját csak hírből ismerem valamennyire: balin, csuka, süllő, harcsa, ponty, dévér és egyéb keszegfélék, garda, küsz, márna, jász, menyhal, sügér, kecsege, ritka tokfélék, angolna alkalmanként előfordul benne a maréna és a hering. Eredményes módszer lehet: legyezés, pergetés, feederezés, bolognai és spiccbotozás. Sajnos gyakran találkolzhatunk gébfélékkel, amik a más halaknak szánt csalit is fölzabálják. A partról még annyit, hogy sok helyen sokáig sekély, nem mélyül hirtelen.
A Dunai horgászat különösen nehéz, szinte egy külön fejezet.
