Egy nap nyáron ellátogattunk a Komárom melletti Fekete-érre, ahol egy sügeret sikerült fognom, de most nem ez a lényeg. Inkább az, hogy visszafele megálltunk egy noname kis patakot, ami mindössze 50-70-centis, és az optimista pecások egy pillantást se vetnének rá. Azért bíztunk benne, mert Apa volt itt egy-két héttel ezelőtt, és két szép vörösszárnyút sikerült fognia, aminek-ha tenyérnyi-nagy élményt jelent a fogása, legyezve különösen.
Tehát megálltunk a patakon, aminek ha a partjára lép az ember-ez pont egy kitaposott horgászhely volt-majdnem elmegy a kedve az egésztől, hiszen a szövevényes aljnövényzet alatt-között rengeteg a szemét. Apró, #16-os nimfával kezdtem, amit magam előtt úsztatgattam. A sokadik úsztatéskor épp elbambultam.....amikor ki akartam venni a legyet a vízből, ellenállásba ütköztem, és egy kis vörösszárnyú vergődött a horgomon. Nem volt egy tenyeres példány, de azért jó volt megfogni.
Gyors fotózás után visszament éltető elemébe.
Befejezésül felhívnám a figyelmet, hogy ne rondítrsunk bele így a körnezetünkbe, még ha az a legeldugottabb hely is. Gondoljunk a vízben élő halpopulációra, a körülötte élő növényflórára.
És a legkisebbekkel is C&R!
üdv,
diver
Miért nem írod tovább ezt a blogot?
VálaszTörlés